*Ádám és Alpha térdelnek egy TV előtt. A falon órási szimbólum, az T, O, S, L betűkből összerakva. A TV két oldalán két régi monitor, előttük billentyűzet. Ádám és Alpha szertartátos mozdulatokkal számokat pötyögnek be, amikor egy sorral végeztek, a nagy pörgős visszaszámláló, a TV felett a falon, visszateker 108-ra. Oltárjellegű az összkép. Ádám néha felszipog a meghatottságtól. Alpha lenyűgözve mered a képernyőre. Megint megjelenik egy nagy zöld sziget... megint számok kattognak. Barry jő balról.*
- Nos igen... Mint látható, egyeseket kissé megérintett az évadzáró rész a Lost című sorozat 3. szériájából! Nincs is mit mondanom, a kép magáért beszél.
*Alpha ide sétál. Mélységes döbbenet az arcán.*
- Egyszerűen... Egyszerűen tökéletes a sorozat. Nem hittem, hogy ebben a kurva életben még ilyet mondok. De Le Vagyok Döbbenve.
*A háttérben Ádám boldogságtól zokogva a képernyőre omlik.*
- Lehet, hogy Ő egy kicsit túlspilázza, nem gondolod? Egyébként el kell ismernem, hogy valóban érdekes elmejátékok vannak benne...
- ELMEJÁTÉK??? ESZEDNÉL VAGY? Kicseszett jó történetszövés, sötétben megbúvó rejtélyek halomszám, hihetetlenül eltalált időkezelés, döbbenet, és MINDEN MINDEN MINDEN! TÖKÉLETES!!!
TÖKÉLETES!!
- Értem. Értem. Csak nyugodj meg...
- Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok. Úgyis be kell ütnöm a számokat. Be kell ütnöm a számokat, be kell ütnöm a számokat...
*Alpha hátra el, Ádám hüppögve megsimogatja még a képernyőt és visszatér a gépeléshez.*
- Azt hiszem ennyi elég lesz mára! Holnap találkozunk, addig is vigyázzanak a krónikus sorozatfüggőséggel. Amennyiben bármelyik tünetet észleli magán, kérem jelentkezzen kezelőorvosánál. Köszönjük.
*Barry jobbra el. Oltár marad. A TV képernyő üres.*
