*Barry és Alpha egymással szemben ülnek, Ádám kicsit távolabb, továbbra is szoborszerűen. Barry egy poros könyvet olvas. A távolban házak épülnek a semmiből, a formálódó acélvázakra beton és tégla nő, mint egy jól sikerült gyorsított felvéltelen. Aszfaltcsíkok kúsznak a talajra, ahol valaha egy tó hamis enyhet adó vize csobogott, utcai lámpák túrják ki a helyükből a kókadozó fűzfákat. Burjánzó acélkerítések fonják körbe kíméletlenül az épületeket, a tűzcsapok vörös bimbója acélreszeléket böffent a levegőbe s ahol földet érnek, onnan közlekedési lámpák és kresz táblák bújnak elő. A három alak körül elcsendesedik a növekvő város zakatoló zúgása. Négyirányú kereszteződés a háttérben, felette halkan kattog a sárga jelzés. Rajtuk kívül senki, sehol. Barry leteszi a könyvet, Alpha rágyújt.*

- Nagyon pedáns, gratulálok.
- Hagyd az iróniát, ez most komoly.
- Kurvára komolyan gondolom, amikor ironizálok.
*Sóhaj.* - Rendben. Miért is vagyunk itt? A válasz, bármennyire is egyszerűnek tűnik...
- Mert itt akarsz és akarunk lenni?
- ...egyáltalán nem az. Ha nem haragszol meg, távolról kezdem az indoklást és örülnék ha nem szólnál közbe. Köszönöm. Rá kellett jönnöm, hogy nem a megfelelő módon fogtál hozzá. Bár Ádám helyzete látszólag igényli a gyors reagálást, és itt a tenger vagy a hozzá hasonló természeti képződmények minél előbbi előkerítésére gondolok, valójában elfelejtettük föltenni a megfelelő kérdést.
*Alpha forgatja a szemét. Atomfelhő alakú füstgomolyag.*
- Az Ádám által mutatott attitűd céljának ismeretén ugyan implicite osztozunk, de nem ismerjük annak okát. Ezért a megfelelő kérdés, mint oly sokszor már; a miért. A miért nélkül nincs hatalmunk a szituáció, mint eseménysorozat felett, mert csupán láncszemek vagyunk. Eszközök. Fogaskerekek a kauzalitás óraművében. Ezt nem fejtegetem bővebben, gondolom érted mire gondolok. De a miértet csupán az események ismeretében tudjuk kibogarászni. Konzekvens válaszokhoz, pedig konzekvens helyszínre van szükség. Te, aki saját bevallásod szerint annyira szereted a tényeket, te is elfelejtetted, hol élsz. Itt az idő felébredni.
- Várjunk csak. Te azt szeretnéd, hogy cipeljük végig az agybeteg precizitással felépített városodon, hátha majd az emlékezés hirtelen, abraka-dabra felébreszti?!
- Én ennél sokkal többet várok. Arra számítok, hogy a különböző idősíkok (különösen a jelen) és viselkedésmintázatok vizsgálata a város területén útbaigazítást nyújt majd a tengerhez ÉS felébreszti. Persze ez nem az emlékezés szó egzakt jelentése. De erre sajnos nincsen még szavunk.
- Aha.
- Aha? Nem az én kenyerem az önfényezés, de egy "briliáns" jelzőt legalább megérdemeltem volna. Vagy még inkább egy értelmező kérdést, amiből látszik, hogy felfogtad, miről beszélek.
- Értem miről beszélsz basszameg. Kezdjünk neki. Ez tetszik.
- Helyes. *Hideg mosoly.*
- Mégis lenne két kérdésem. Első: merre induljunk, ó briliáns nagymester?
*Csönd. Barry belelapoz a könyvbe, körbenéz.*
- ööö
- Semmi baj, ne is fáraszd magad. A második: mi az a kibaszott könyv, amit folyton szorongatsz?
*Csönd. Barry egy szó nélkül odamegy Ádám székéhez és határozattan húzni kezdi az aszfalton. A csikorgó hang oda-vissza verődik az üres házak között. Alpha vállat von, elnyomja a csikket és tétován utánuk indul a betondzsungel mélyére. A sárgán villogó közlekedési lámpa még halványan felpislákol egyszer-kétszer, aztán végleg kialszik az üresen hagyott székek felett.*