Mélységes én

*Hamisítatlan városmélye. Piszok, szürke sínpályák, felüljárók és aluljárók, falfirkák, felsővezetékek, kopott beton és hulló vakolat ameddig a szem ellát. Barry a Gondolkodó pózában, elmélyülten kocogtatja a könyv gerincét a szék ülőkéjéhez. Ádám meredten bámul előre. Alpha jobb kezében egy Chardonne feliratú palack (valódi tartalma háztáji cseresznyepálinka), a ballal kitámaszt, próbálja magát az utcai lámpa fénykörében tartani. Nehezen megy, mert himbálózik. Nagy levegőt vesz, fókuszál.*

- Szeretnék ide egy szép szakadékot. Olyan költőit, vágod, aminek a túloldalán súlyos, sötét fenyves takarja ki a tájat, a háttérben pedig elegáns alpesi fogadó nyílásain ömlik ki az aranysárga fény, a Háborúnak már két éve vége van, a repülő Casablancába útközben lezuhant...
- Részeg vagy.
- Lófaszt! Most látok tisztán igazán. Annyira igazán, hogy a sznob film noir nyálas-hamis pátosza alatt is képes vagyok meglátni a Zigazságot! Kitúrni a giccs mindent elborító takonyrengete alól az értékesebb darabokat. Mármint, persze az is takonyból van. Csak az a keményebb fajta, vágod, amit már a takonytömeg gyémánttá sűrűsített, ezért szinte megkülönböztethetetlen...
- Ügyes.
- Én is meglepődtem, hogy ki tudtam mondani, mindegy. Szóval. Ami ugyanolyan, mintha szikla lenne. Értékes szikla. Érted. Ez a valódi tragédia. Hiába van takonyból, ha a szikla minden tulajdonságával megegyezik, érted. Csak azért tudod, hogy takonyból van, mert takonyban találtad. Ez. A. Mindenség. Valódi. Tragédiája.
*Szünet. Újabb korty.*
- Sajnos kurva jó ez a Sárdoné. *Röhög. Bal kézzel kitépi a lámpaoszlopot és elhajítja. Hangos dörrenéssel letépi a szemközti ház tetejét. A porfelhő és a törmelék egy ideig lebeg a levegőben, aztán visszajátsszák magukat az eredeti helyükre. A szikrázó drótok összenőnek, a lámpaoszlop a helyére pattan, a beton elsimul. Minden a régiben. Alpha az oszlop tövébe rogy.*
- Elég, fejezd ezt be! Ezt nem olyan könnyű eltiporni, mint az előzőt. Ez másból épült. Az alapok szilárdak, a díszlet a helyén van, az óra ketyeg, az alkotó pihen.
- De eltévedtünk, te beképzelt, nagypofájú KORCS! Meguntam, elég.
- Nem. Még nem fejeztük be. Más dolgok is várnak itt ránk. Dolgok, amikkel törődnünk kell.
*Alpha lassan felnéz.*
- Átvertél, te rohadt kurafi. Nem is a tenger az elsődleges célod, nem is az Ő felébresztése.
- Az elfogadható szintű létezéshez a jelenlegi állapotunk egyszerűen NEM elég. Szép dolog a tenger. Én is tudom. De infrastruktúra, elemzés nélkül egyszerűen nem éljük meg, hogy eljussunk odáig. Megrohadunk a süllyesztődben.
- Köcsög. Ez nem fog sikerülni.
- De, sikerülni fog. Mindkettő sikerülni fog. Nem vertelek át. Én mindig betartom, amit ígérek.
*Alpha újra kortyol. Imbolyogva Ádámhoz lép és a vállára kapja.*
- Oké, ilyenkor én viszem. Induljunk.

*Barry egy pillanatra megáll, mielőtt követné őket. Hallgatózik és figyeli a néma várost. Lopva tollat vesz elő, kinyitja a poros könyvet és beleír valamit. Majd, mintha mi sem történt volna, pedáns léptekkel a másik kettő után siet. Az utcai lámpa kialszik a három üresen hagyott szék felett.*

*Barry és Alpha egymással szemben ülnek, Ádám kicsit távolabb, továbbra is szoborszerűen. Barry egy poros könyvet olvas. A távolban házak épülnek a semmiből, a formálódó acélvázakra beton és tégla nő, mint egy jól sikerült gyorsított felvéltelen. Aszfaltcsíkok kúsznak a talajra, ahol valaha egy tó hamis enyhet adó vize csobogott, utcai lámpák túrják ki a helyükből a kókadozó fűzfákat. Burjánzó acélkerítések fonják körbe kíméletlenül az épületeket, a tűzcsapok vörös bimbója acélreszeléket böffent a levegőbe s ahol földet érnek, onnan közlekedési lámpák és kresz táblák bújnak elő. A három alak körül elcsendesedik a növekvő város zakatoló zúgása. Négyirányú kereszteződés a háttérben, felette halkan kattog a sárga jelzés. Rajtuk kívül senki, sehol. Barry leteszi a könyvet, Alpha rágyújt.*

- Nagyon pedáns, gratulálok.
- Hagyd az iróniát, ez most komoly.
- Kurvára komolyan gondolom, amikor ironizálok.
*Sóhaj.* - Rendben. Miért is vagyunk itt? A válasz, bármennyire is egyszerűnek tűnik...
- Mert itt akarsz és akarunk lenni?
- ...egyáltalán nem az. Ha nem haragszol meg, távolról kezdem az indoklást és örülnék ha nem szólnál közbe. Köszönöm. Rá kellett jönnöm, hogy nem a megfelelő módon fogtál hozzá. Bár Ádám helyzete látszólag igényli a gyors reagálást, és itt a tenger vagy a hozzá hasonló természeti képződmények minél előbbi előkerítésére gondolok, valójában elfelejtettük föltenni a megfelelő kérdést.
*Alpha forgatja a szemét. Atomfelhő alakú füstgomolyag.*
- Az Ádám által mutatott attitűd céljának ismeretén ugyan implicite osztozunk, de nem ismerjük annak okát. Ezért a megfelelő kérdés, mint oly sokszor már; a miért. A miért nélkül nincs hatalmunk a szituáció, mint eseménysorozat felett, mert csupán láncszemek vagyunk. Eszközök. Fogaskerekek a kauzalitás óraművében. Ezt nem fejtegetem bővebben, gondolom érted mire gondolok. De a miértet csupán az események ismeretében tudjuk kibogarászni. Konzekvens válaszokhoz, pedig konzekvens helyszínre van szükség. Te, aki saját bevallásod szerint annyira szereted a tényeket, te is elfelejtetted, hol élsz. Itt az idő felébredni.
- Várjunk csak. Te azt szeretnéd, hogy cipeljük végig az agybeteg precizitással felépített városodon, hátha majd az emlékezés hirtelen, abraka-dabra felébreszti?!
- Én ennél sokkal többet várok. Arra számítok, hogy a különböző idősíkok (különösen a jelen) és viselkedésmintázatok vizsgálata a város területén útbaigazítást nyújt majd a tengerhez ÉS felébreszti. Persze ez nem az emlékezés szó egzakt jelentése. De erre sajnos nincsen még szavunk.
- Aha.
- Aha? Nem az én kenyerem az önfényezés, de egy "briliáns" jelzőt legalább megérdemeltem volna. Vagy még inkább egy értelmező kérdést, amiből látszik, hogy felfogtad, miről beszélek.
- Értem miről beszélsz basszameg. Kezdjünk neki. Ez tetszik.
- Helyes. *Hideg mosoly.*
- Mégis lenne két kérdésem. Első: merre induljunk, ó briliáns nagymester?
*Csönd. Barry belelapoz a könyvbe, körbenéz.*
- ööö
- Semmi baj, ne is fáraszd magad. A második: mi az a kibaszott könyv, amit folyton szorongatsz?
*Csönd. Barry egy szó nélkül odamegy Ádám székéhez és határozattan húzni kezdi az aszfalton. A csikorgó hang oda-vissza verődik az üres házak között. Alpha vállat von, elnyomja a csikket és tétován utánuk indul a betondzsungel mélyére. A sárgán villogó közlekedési lámpa még halványan felpislákol egyszer-kétszer, aztán végleg kialszik az üresen hagyott székek felett.*

 

*Kék víz, csobogás, hínárszag és narancssárga naplemente. Alpha a lábát lógatja a vízbe, dohányzik, néha belahamuzik a hullámokba. Ádám rezzenéstelenül ülve mered előre. Barry az intelligens, nyugodt, ám a szituáció felett érzett túláradó "kényelmetlenség" értelmiségi tekintetével méregeti a tájat. A könyvet, amit eddig a kezében szorongatott, gondosan lehelyezi a karfára. Alphára néz.*

- Ez egy tó.
- ...
- Mennyire kibaszottul igaz. Le vagyok nyűgőzve.
- Segítettem idecipelni, mert azt mondtad, megtaláltad a tengert.
- Hát...
- Egész konkrétan emlékeszem, amikor - háttal nem kezdünk mondatot, előre is köszönöm - azt mondtad, hogy megtaláltad. Még a "tenger" szót is használtad. Rögtön az óceános mondat előtt. Végigvonszuljuk a tájon, ideérünk és minden, amit prezentálni tudsz az definitíve nem rendelkezik a tenger meghatározó tulajdonságaival. Ráadásul a hegyek is homályosak, ide látom. És ilyen hatalmas fűzfa nem nő efféle partszakaszokra mert eddigre bedől alatta a talaj. Az a nád pedig csak a trópusokon él meg.
- Befejezted? *Kavargó fehér füstfelhőt fúj. Mennydörög.*
- Nem fejeztem be. Erre kellett a Kulcs? Legalább próbáltál volna meg tengert csinálni!
- Próbáltam baszod! Nem ment, egyáltalán nem. Ennyire tellett. Szerintem teljesen korrekt. Haladás, érted?

*Csönd. Vízocsobogás.*

- Nézz rá, már teljesen máshogy fest! *Mindketten Ádámra pillantanak. Hosszú másodpercek telnek el. Ugyanúgy néz ki.*

- Ugyanúgy néz ki.
- Én legalább próbálkozom, amíg te olvasol.
- Nem szeretnék reagálni a személyes kompetenciánkat érintő felvetéseidre.
- Fel akarsz dühíteni?!
- Nem. Én csupán azt mondom, hogy mind a ketten máshogy kezeljük a fennálló problémát.
- ...
- Mondjuk úgy, hogy nem az "alkotás" az egyetlen erősséged.
- *Csönd. Összeszorított fogak.* Rendben, NYERTÉL! A következő menet a tiéd.
- Sejtettem. *Hideg, érzelemmentes mosoly.*

*Alpha megsemmisítő pillantást vet a másikra. Lehunyja a szemét és mély levegőt vesz. Az erek kidagadnak a halántékán, az állkapcsa remeg. A víz fodrozódik a lába körül. Kettéharapja a cigarettát. Pár kilométerrel odébb mély dübörgéssel megnyílik a föld és az ég. Barry lemondó sóhajjal felveszi a könyvet és olvasni kezd, miközben a lokális apokalipszis elnyeli a homályos hegyeket, az idegen növényeket, a halak nélküli tavat. A haldokló táj brutális hangerővel kiáltja világgá alkotója dühét, de Ádámot ezt sem hatja meg. Némán ül tovább a betonná és acéllá alvadó víz tomboló hullámai közepette.*

*Nyugodt csönd ülné meg a környéket, ha Alpha nem püfölne kíméletlenül egy laptopot. A képernyőn egy nagy zöld izé karddal más izéket irt. Barry egy poros könyvet olvas. Ádám nem mozdul, kifürkészhetetlen arccal bámul a távolba. Barry óvatosan a szúette deszkákra helyezi a könyvet, majd körülnéz a verandán. Régi víkendház, előtte semmitmondó, üres zöld mező. Biedermayer rémálom. Rajtuk kívül senki sehol. Fennhangon megszólal.*

- Összegezzünk.
- Összegezzünk!
- ...

*Alpha lecsapja a laptop tetejét és Ádámra néz. Semmi reakció. Alpha néma, elszánt dühvel csépelni kezdi az összecsukott laptoppal. Alkatrészek repkednek mindenfelé. Percekig tart az ütemes csattogás. Miután az eszköz kifordul a kezéből, Alpha az öklével esik neki. Semmi reakció. Ádám teljesen sértetlen és mozdulatlan marad, mintha mi sem történt volna. Alpha a csuklóját szorongatva, lihegve visszarogy a székbe. Csönd. Barry méla unalommal szemléli a jelenetet.*

- Tizenhetedik próbálkozás, ha a lehugyozást nem számolom.
- Tizennyolcadik. Tegnap, amikor aludtál, baltával mentem neki.
- Aha. Gondolom...
- Igen, vennünk kell egy újat.
- Baltát?
- Is. Meg gépet.

*Csönd. Lágyan susog a szél. Szénaillat. Csiripelnek madarak, aztán inkább elhallgatnak. Túl sok nekik a bukólia. Alpha rágyújt egy cigire. Barry rosszallóan nézi.*

- Nélküle nem lehet összegezni.
- Egyértelmű tények kimondásából jeles! Valami érdemi, kibaszott hozzászólás? *Kérdőjel alakú füstgomolyag.*
- Közelednek a választások, talán beszélhetnénk arról. Vagy a munkahely-keresők borzalmas állapotáról a mai Magyarországon. Az újabb holokauszt törvényről. Esetleg a lövöldözésekről Guinea-ban. Az nagyon érdekes!
- Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy ez téged érdekel.
- De engem TÉNYLEG érdekel. Elszomorít mennyire ignorálod a világunkban folyó kompetens folyamatok kollektív hatását egzisztenciális életterünkre.
- Hülye barom.
- Ha ez minden, amit hozzá tudsz...
- Akarok.
- ...hozzá AKARSZ fűzni, akkor akár be is fejezhetjük a párbeszédet.
- Nem is baj, úgy is elhúzok innen.
- Hova?
*Alpha egy pajkos kacsintással válaszol. Hanyagul elnyomja a cigit Ádám kézfején és veszi a zakóját.*
- Neked elment az eszed.
- Már nem tudsz visszatartani. Mennem kell. Add a Kulcsot.
- Ez nem egy jó ötlet.
*Alpha megvonja a vállát és fölkel a székből. Egy pillanatra megáll Ádám előtt és jól megnézi magának. A tűzforró csikk nyomot sem hagyott a bőrén. Rezzenetlenül mered a távolba.*

- Hová nézel bazdmeg?
- ...

*Alpha elindul a mezőn. Távolodik. Barry követi a tekintetével.*

- Ne vedd magadra, Ő is tudja merre nézel. Mindhárman tudjuk... Arra van a tenger.

*Barry visszaül olvasni a helyére. Alpha óriási ködalakká nő a mező horizontján. Ádám nem mozdul. Szünet.*

*Alpha, Barry és Ádám üldögélnek az avantgard rémületben, kezükben tollal és olyan arckifejezéssel, mintha nem ők (egyikük sem) tehetnének (tehetne) a díszletről. Alpha kifordult szemekkel mered Ádámra, Ádám láthatóan széles vigyorral reagál a vörösre, Barry fapofával nézegeti az itallapot, mintha lenne itt rajtuk kívül bárki. Nincs. Barry leteszi az itallapot.*

- Nos, tegyünk úgy, mintha visszatérnénk, mert, ugyebár, itt a vizsgaidőszak.
- Tavasz.
- Tessék?
- Tavasz. A tavasz miatt van ez a kurva vörös. Kurva idegesítő. Kurva tavasz. Kurvára ne vigyorogjá' !
- Igen. Talán térjünk vissza az előző napirendi ponthoz. Visszatérünk és hanyagoljuk az ismerőseink és közvetlen környezetünk szerepeltetését a blogban.

* Alpha aggasztó gyorsasággal vált ördögi mosolyra a "vészjósló gyilkos" tekintetből.*

- Ugyanmááár, hiszen nyugodtan elmondhatjuk, hogy...

* Ádám üt. Alpha eldől. Csönd. Ádám vigyorogva hátradől.*

- Tavasszal majdnem olyan erős vagyok, mint ő. He-he. Paraszt.
- Köszönöm. Nos, mi lészen itt? Lesz itt kurucinfo, néminemű egyetem, környezet, meg ilyesmi. Őszintén. Többé kevésbé. Hiszen mindenki...
* Mozgolódás az asztal alól.*
- örrrhg... hazudik. Ezért még számolunk, te kis disznó. Cserébe enyémek a nácik.
- ...
- KUSSOLSZ! TE IS! Na...

- Valójában SZERETEM a www.kuruc.info -t. Hol máshol találkoznánk olyan szavakkal, mint a "holokamu", meg a "hololegenda", nem is beszélve a "zsindex", "168 Tóra" és e szubkultúra NEM MINDEN IGAZSÁGOT nélkülöző nickneveivel. Ha erre még rápakoljuk a felejthetetlen helyesírást, és persze mondanivalót, Igazi Nagybetűs Magyar élményben lehet részünk:

"Az ún. „gázkamrá”-nak befelé nyíló, a bolsevista vészkorszak idejéből a hazai szocreál korstílus világából ismert hétvégi házak idejéből megszokott ajtaja van, ráadásul üvegablakkal!"
                                                            (Forrásunk a www.kuruc.info)

"E ponton meg kell említeni azt a tényt is, hogy „jeles” prózaírónk, Imre Kertész is holokauszttagadó. A Sorstalanság című – esztétikai szempontból egyszerűen értékelhetetlen – Nobel díjas művében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a tizenéves főhős, Köves Gyuri, megbetegedve a tábori kórházba kerül. (Attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy a regény alapján készült filmváltozatban a kórházi párnahuzaton a „Waffen-SS” felirat látható. A Waffen-SS soha nem őrzött tábort. A fronton, a legsúlyosabb harci helyzetekben vetették be árja, férfias katonáit. Nem kértek és nem is adtak kegyelmet, inkább hősként elestek.)"
                                                            (Forrásunk a www.kuruc.info)

- Bocsánat, hogy beleszólok, de azért ne szaladjunk el ez utóbbi enyhe, lágyan homoerotikus felhangja felett, ugyebár: "árja, férfias katonáit". Muszáj megjegyeznem, még akkor is ha ezzel a kijelentéssel nyilván csatlakozunk a ballibsi médiasöpredék agymosott tömegeihez.
- Érezni a mondatból a vágyat! Lenyűgöző!
- A Nobel-díjat zsidók adják zsidóknak, ez nyílt titok. Vagy nem? Ettől függetlenül, valljuk meg, ezek a "kurucinfósok" (ejde csúnya cionfasiszta megbélyegzés) konkrétan korcsok majdnem mind egy szálig (és itt hamarosan egy konkrét íróra fogok mutogatni), és nem azért mondom ezt, mert én(mi) fekete(ék) vagyok(unk). Mai kedvenc cikkeink a hangzatos:

1.) Még három Pákó-rokon a Fradinál, az új szín: zöld-fekete
2.) Nigger labdakergető ütött fradistát

- Majd pedig a kedvencem(ünk):
3.) Szánalmas képek: a francia focicsapat '59-ben és ma + a mi szégyeneink


- Nincs semmi baj a niggerrel, a nigger nigger, a sárga sárga, a fehér fehér. A Pákó-rokon azért már kicsit üt, mintegy lealacsonyít ENGEM annak a majomnak a szintjére, akit én is bármikor gázkamrába zárnék.
-NA!
- Ejnye.
- Nincsenek is gázkamrák, mint tudjuk meg a kurucinfótól, szóval ne hőbörögjetek, ez egy merőben hipotetikus állítás volt.
- Ez a kijelentésed most bírósági tárgyalást ér Németországban.
- És kitüntetést a Magyar Gárdában?
- Hehe.

- A néger-verekedős incidens egész korrekt, de azért érezhetően (és érthető okokból) saját maga felé húzó módon szerepel a fradidrukker honlapon.
- Na, ez egy kurva nagy túlzás. Abból a szövegből az derül ki, hogy egy fekete focista megpróbált belekötni egy busznyi B-középen edzett zöld sasba. Ugyanmááár... Ráadásul ezek az érzékeny úriemberek, idézek bazdmeg: "Néhányan odamentek a fradi buszához, köszönteni a játékosokat ill. véleményüket elmondani nekik." Utána, miután a nigger lefasszopózta őket a buszról lefelé jövet,"négyen-öten indultak, hogy KIKÉRJÉK MAGUKNAK, az obszcén gyalázkodást!"  KIKÉRJÉK MAGUKNAK!!!
*Alpha röhög*

- Jómagam csak annyit mondok, érdemes elolvasni a cikket.
- Nekem a kép tetszik. Igazán... étvágygerjesztő.
- Mint mindig, most is megfogtad a lényeget vazzeg. És zárójelben megjegyezném, hogy nem lehetett túl nagy ütés...
- Jöhet a következő cikk.

- Na IGEN! A rasszista. A tisztán. Kedves Nyíri "magyarságféltő" László (Blaireau) Debrecenből, aki ráadásul "szeretettel" írta a cikket, a tehetséges magyar utánpótlás védelmében.  Nézzük meg  jól a valódi hülye bélyegét. Ő az, aki számára az, aki fekete, például nem lehet francia. Ők a "szégyeneink". A fáradtságot nem vette az elmúlt években, hogy beírja a naptárba a kettessel és nullával kezdődő évszámokat. Minek is, a lényeg, hogy akkor mind fehér volt (amúgy nem, de ha azt mondanám neki,: észak-afrikai, nem értené a vadbarom), most meg mind fekete, egyszerű a képlet: IDEGENEK FOGLALTÁK EL A CSAPATOT!
Idióta...
Korlátlanul idióta.

*A vörös függönyök lassan elnyelik a crescendóba csapódó üvöltés utolsó visszhangjait. Rövid csönd után felemelkednek a dizájnszékekről és kisorjáznak a díszlet mögé, csak halkan szűrödik át valami mormogás.*

- Basszameg, eleredt az orrom vére... mondtam már, hogy ezért számolunk!?

*Alpha, Ádám és Barry kényelmesen elterpeszkedve ülnek a poszt-szocialista díszletben. Alpha Playboyt olvas, Barry értelmiségi-cigizik, Ádám pedig egy korsó sört bámul. Letargia és vidámság. Egyszerre.*

- Miért én kaptam a sört fiúk?
- Miért ne? Errg... ezt nézzétek bazzeg.

*Alpha kihajtogatja a Barátok Közt Kingájának egészalakos aktját.*

- Lenyűgöző. [cigielnyomás] Kezdjünk el arról beszélni, amiről idejöttünk.
- [sóhaj] Mindig olyan kurva mesterkélt vagy.
- Szóval: kérdéses, hogy a nevünket felvállalva mennyire őszintén beszélhetünk. Elgondolkodtató. De mi értelme van NEM őszintén beszélni?
- Hazudjunk.
- Logikusnak hangzik. De nem támogatom.
- Miért ne? Ha továbbra is őszinték leszünk kivágnak az egyetemről, megutálnak a haverjaink...
- De a barátaink nem!
- ...és alapból kurvára elvágjuk magunkat.
- Mióta érdekel téged, hogy mások mit gondolnak?
- ...

*Alpha vicsorogva bámul maga elé. Rövid szünet. Csikorgó székek. Újabb cigaretta. Újabb poszter. Korsó-nézés.*

- Miért én kaptam a sört fiúk?

- Őszintének lenni viccesebb.
- Őszintének lenni veszélyesebb.
- Őszintének lenni szép dolog.
- Kuss.

*Alpha jobbról, sötét csuklyában, kezében laptop. Mögötte szerverpark zúg. Középen megáll. Barry az egyik gépet szereli. Ádám a szélen olvas.*

- Van egy háború, amit a gépekkel vívnak. Egy háború, melyben nem ismernek kegyelmet, és nincs jutalom, csupán dicsőség. Egy háború, mely megrázza az internet berkeit, s csatamezőre szólítja a gondolkodó gépek alkotótit, hogy összemérjék erejüket. Egy háború, a virtuális harcmezőn,  Japán és Magyarország közt.
A győztes természetesen mindent visz...

- Meggyőző volt. Jöjjenek a tények: A www.clickclickclick.com oldalon nem kell mást tennünk, mint kattintanunk. Amelyik országból többen kattintanak a Gombra, az nyer. Ilyen egyszerű!
- Uncsi...
- TESSÉÉÉK?? EZ egy HARC, ez maga a Jövő! Kitartás és küzdelem!!! Küzdjetek, küzdjetek!
- [sóhaj] Persze csalnak, mert különböző programok készülnek, hogy a kattintást megkönnyítsék. Az külön érdekes, hogy a magyar és a japán klikkelők egészen speciális netkapcsolatot alakítottak ki.
- Én láttam. Nagyon kedves képeket küldenek egymásnak, a japánok olyan aranyos manga lányokkal. Van külön magyar manga lány !
- Kooperálnak az ellenséggel!!!
- Te állat. Najó, én inkább olvasok tovább...
- ... A busójárásos képek kifejezetten érdekesek. Mi nem szűrődik le egy kultúrából a neten keresztül. Elgondolkodtató. Nos, az indexen remek cikk van a kezdeményezésről. Reméljük valami jó is kisül a dologból!

*Alpha a szervergép előtt kattint. És kattint. És kattint megint. Barry jobbra el. Ádám olvas.*

*Ádám és Alpha térdelnek egy TV előtt. A falon órási szimbólum, az T, O, S, L betűkből összerakva. A TV két oldalán két régi monitor, előttük billentyűzet. Ádám és Alpha szertartátos mozdulatokkal számokat pötyögnek be, amikor egy sorral végeztek, a nagy pörgős visszaszámláló, a TV felett a falon, visszateker 108-ra. Oltárjellegű az összkép. Ádám néha felszipog a meghatottságtól. Alpha lenyűgözve mered a képernyőre. Megint megjelenik egy nagy zöld sziget... megint számok kattognak.
Barry jő balról.*

- Nos igen... Mint látható, egyeseket kissé megérintett az évadzáró rész a Lost című sorozat 3. szériájából! Nincs is mit mondanom, a kép magáért beszél.

*Alpha ide sétál. Mélységes döbbenet az arcán.*

- Egyszerűen... Egyszerűen tökéletes a sorozat. Nem hittem, hogy ebben a kurva életben még ilyet mondok. De Le Vagyok Döbbenve.

*A háttérben Ádám boldogságtól zokogva a képernyőre omlik.*

- Lehet, hogy Ő egy kicsit túlspilázza, nem gondolod? Egyébként el kell ismernem, hogy valóban érdekes elmejátékok vannak benne...
- ELMEJÁTÉK??? ESZEDNÉL VAGY? Kicseszett jó történetszövés, sötétben megbúvó rejtélyek halomszám, hihetetlenül eltalált időkezelés, döbbenet, és MINDEN MINDEN MINDEN! TÖKÉLETES!!!
TÖKÉLETES!!
- Értem. Értem. Csak nyugodj meg...
- Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok. Úgyis be kell ütnöm a számokat. Be kell ütnöm a számokat, be kell ütnöm a számokat...

*Alpha hátra el, Ádám hüppögve megsimogatja még a képernyőt és visszatér a gépeléshez.*

- Azt hiszem ennyi elég lesz mára! Holnap találkozunk, addig is vigyázzanak a krónikus sorozatfüggőséggel. Amennyiben bármelyik tünetet észleli magán, kérem jelentkezzen kezelőorvosánál. Köszönjük.

*Barry jobbra el. Oltár marad. A TV képernyő üres.*

Ave!

Mivel Barry most épp a holnapi/mai államelmélet vizsgával van elfoglalva (tegnap jöttünk rá, hogy holnap lesz, he-he), Ádám pedig bujkál valahol ezért én szólok:

HOLNAP/MA TÖRÜLKÖZŐ NAP!

Másnéven Towel Day. Olvassatok Douglas Adamset, ha eddig nem tettétek volna. Aki nem tette az úgyis egy műveletlen bunkó barbár, s mint olyan, nem érdemli meg az ember nevet, szóval álljon neki, de izibe! Mert, kérdem én, helltél-e már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja hol a törülközője... he-he.


*Jobbról Barry, sétálva, kezében könyv.*

- "Hey, you sass that hoopy Ford Prefect? Now there's a frood who really knows where his towel is."

*Megállás nélkül, balra ki.*

Kösz! Mindig jól jön az ész a háznál!
[suttogva] Tudjátok, mivel most egyik aggálykoskodó sincs itt, kicsit elgondolkoztam azon, hogy a Tower day-t és a Towel day-t csupán egy apró pici betű választja el egymástól. Fogadok, hogy ügyesebb összeesküvés-elméletesek már megmagyarázták ezt is. Vagy elég, ha az ember csak egy kicsit félreérti a témát és:





















Vagy egyes morbid bloggyártók nekiállnak és elszabadult fantáziájukkal az oly hasonló R és L témakörében folyamatosan rosszabbnál rosszabb poénokat találnak ki:






















Ki nem állhatom az ilyen állatokat. Mindennek megvan a határa! Kivéve az Univerzumnak. Az végtelen. Vagy mi. Ha egyszer az Univerzum végén járnál, vagy valami, ne feledd a törölköződet és a legfontosabbat:
DON'T PANIC!
Valami úgyis lesz, vagy akármi.

- Elismerem, hogy ez a blogírás érdekesebb, mint gondoltam. Ha más nem, legalább Te megtanulsz helyesen írni.
- Most megengedem, hogy felvezesd a mai témát, de csak azért, mert ma kegyetlenül ügyesen együttműködtünk vazzeg. Iggazzy "kooperációs" győzelem volt!
- Hé! Én is segítettem! Sőt, igazából miattam...
- Jól van Ádám, megértettük.

B: Nos, mivel az elmúlt három napot Alphának és Ádámnak köszönhetően többé-kevésbé semmittevő lustálkodással töltöttük, ahelyett, hogy a mai nap esedékes római jog beszámolóra tanultunk volna, kifejezetten rosszkedvűen feküdtem le aludni. A többieknek semmi baja nem volt, inkább az elmaradt Lost rész miatt bosszankodtak. A tankönyvet ki sem nyitottuk.
De ez még a kissebbik probléma, mert nagyjából egyetértettünk abban, hogy így ugyan elbukjuk a római jogot, mert esélyünk sincs, (de hátha), viszont a jogtörténet gyakorlat beszámolóról egész egyszerűen letiltottak bennünket, ezért a római jog beszámoló előtt beme

- Öcsém. MI a faszt csinálsz?! Nézzél már végig rajtuk! Alszanak. ÉN is alszom!!
- ÉN figyelek!
- Te kussolsz! NA, add át a helyed Barry... átveszem. Borzalom vazzeg.

A: Na. Szóval valami béna elcseszte a Neptunt, (nyilván) és be se tudtunk jelentkezni a vizsga-beszámolóra sima jogtörténetből. Behettünk volna valamikor ezelőtt is elintézni, de akkor tanulnunk kellett volna ERRE a beszámolóra is. He-he.
Szóval beszambáztam a jogtörténet tanszékre, a Szabó

- tanár úr.

épp valami papírokat töltögetett ki, a két titkárnő vagy mi (néhányan tanulmányi előadóknak hívják őket. Vagy az a másik? MIndegy: titkárnő.) épp nagyban csinálták a semmit. Kérdem én roppant udvariasan és kedvesen

- Mármint ÉN kérdem udvariasan.
- Én meg kedvesen. Folytasd csak.

SZÓVAL KÉRDEZZÜK, hogy vajha miért is nem tudunk feljelentkezni. Persze a szőke titkárcsaj (nem is rossz szőke nő)

- Halkabban! Lehet, hogy itt van valahol.
- Tudtam. Ki fognak rúgni...

egyből mossa magát, ő megoldotta, meg lehetett, meg minden, miután ott a helyszínen két titkárnő, meg a Szabó megbeszélik, hogy kinek, hogy lehet feljelentkezni. Ezután a Szabó elkezdi nyomatni, hogy milyen vicces gyerek vagyok, és hogy milyen kegyetlenül jó dumát nyomtam le a múltkor, amikor leadtam az üres dolgozatot. Na, ezen ketten a tanárral elnevetgélünk egy ideig, a két csaj sztem látta, hogy jóban vagyunk, kérdi a szőke, hogy mikorra tegyen új időpontot. Csak vigyorogtam... jövő hét, of course. Kijön a római jog tanárnő, Szabó neki is elmeséli a storyt, megint mindenki nevet, még én is, közben mintegy véletlenül megemlítjÜK, hogy személyes okok miatt, nem hiszem, hogy menni fog a római-beszámoló, he he he...
Erre kérdi a MÁSIK titkárnő, hogy EBBŐL mikorra készülök fel, ad időpontot, megbeszéli a tanárnővel.
Csak vigyorogtam: Jövő hét után. Of course.

- Na ez a baj! Senki nem akar tanulni itt, csak én. Aztán ilyen ügyesen kihúzzuk magunkat.
- De legalább van időnk! És nem szívunk. Csak kényelmesen.
- Ha ennél is kényelmesebbek leszünk, akár magunknak is kitölthetjük az indexet. valamit tényleg tanulni kéne...
- Naugye!
- Jó van, jó van, elég lesz... köszönjetek el, tűzünk enni!
- Vannak más céljaid is a szexen és a zabáláson kívül?
- Nincsenek.
- ...Uramatyám!

*Mindenki jobbra el.*

Kedves Olvasó!

- Először is, szeretném elhatárolni magam a blogban szereplő BÁRMILYEN erőszakos és/vagy agresszív megnyilvánulástól, sőt, igazából magától a blog-írástól is szeretném magam elhatárolni, mi több...
- Figyelj, szerintem kurvára megértették elsőre is. Talán ha elengednéd magadat egy kicsit. Talán ha nem görcsölnél rá a témára.
- Megmondanád mióta használsz olyan kifejezéseket, hogy "rágörcsölni a témára"?
- Amióta te bevezetted az "elhatárolódni"-t.
- ...
- Fiúk! Bocs, hogy beleszólok, de be kéne mutatkozni, és elmondani mi várható a továbbiakban. Valami ilyesmi szokott ilyenkor jönni, ugye?
- Jól emlékszel. Akartam is mondani, de megakadályoztak. Na szóval:Ez az agresszív kinézetű fiatalember itt az előtérben Alpha. Ne tévessze meg önöket pozőr pillantása, csak rájátszik a "sátán gyermeke" kinézetre.
- Anyád...
- Ez a blog is az ő ötlete. Nem az enyém. Az övé.
- Meg az enyém!
- Meg Ádámé. Nos, Ő nem fogja megtéveszteni magukat. Ő meg pontosan olyan, mint amilyennek látszik.
*Ádám kedvesen mosolyogva, félszegen integet a háttérből.*
- Még szerencse, hogy itt vagy nekünk TE, Barry. Majd ha lehámoztad magadról az öltönyt, lehet, hogy kiderül, hogy ember vagy. Innentől átveszem.
Mi lesz itt? Leszek én, és én, ja meg ők. Lesznek teljesen értelmetlen érzelmi kirohanások Ádám jóvoltából, jogi kérdések Barry úr tollából, és mindenféle értekezések a részemről. Meg persze színház, könyv, meg film, minden mennyiségben, CSAK ÚGY. Éljen a virtuális forradalom!
- ...
- ...
- Valójában csak azért írunk blogot, hogy eltereljük a figyelmünket a VALÓDI tennivalókról, ezt ugye te is tudod.
- Attól még élvezhetjük.
- Azért nem kell túlzásokba esni. Virtuális forradalom... pfff.


*10 perccel később*
- MI a francért nem működik a 3. típusú stílus sablon?!? Csak annyit kéne odaraknia, hogy "BEVEZETŐ" vazzeg!!!
- Azt odarakta, hogy "bevezető", csak nem így akartuk...
- [mély lélegzet]
- Jó kérdés. Valami biztos a forráskódban...

*Újabb 10 perccel később*
- Hát... sikerült neki címet is adni. Csak olyan csúnya, hogy az idősáv a cím alatt van. Meg egyébként is. A másik "bevezető" sokkal szebb!
- Eszem megáll, eszem megáll, itt vinnyog bazmeg...


*20 perccel később*
- HÁHÁHÁHÁHÁ! Nem tudom feltűnt-e a hihetetlen zsenim a html, vagy mifene kód terén! Sikerült a címet és az idősort megcserélni!
- Tényleg ügyes!
- Legalább ne add alá a lovat...